Blogunk 2.0 verziójában mélyebben ássuk magunkat a vendéglátás adózási dzsungelébe, és kibővítjük a látókörünket a témában mutatkozó növekvő érdeklődés miatt. Az új blogbejegyzésekben még részletesebb információkkal és gyakorlati példákkal szolgálunk, hogy segítsünk a vendéglátósoknak eligazodni az adózási világ kihívásaiban.
A borravaló és a felszolgálási díj értelmezése
A borravaló a vendég által a szolgáltatás iránti elégedettséggel összefüggésben, önkéntesen adott (jellemzően a fogyasztás értékének kb. 10%-át kitevő) összeg, és nem csak a vendéglátóiparban jellemző. Ezzel szemben a felszolgálási díj egy miniszteri rendelet alapján a vendéglátásban a felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálásért felszámított külön díj (általában a fogyasztás értékének 10-15%-a), amely részét képezi a fizetendő számla összegének. Ugyanakkor a felszolgálási díj megfizetése nem zárja ki, hogy a vendégek azon felül borravalót adjanak a felszolgálóknak.
A borravalóra vonatkozó általános szabályok
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény szerint a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül a munkavállaló harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el. Ezzel összhangban a borravaló kezeléséről a munkáltatónak a munkavállalókkal előzetesen meg kell állapodnia. A borravaló kezelése alapvetően meghatározza az adófizetési kötelezettségeket.
A borravaló megjelenési formái és kezelése
A vendégtől kapott borravaló különböző formában jelenhet meg egy vendéglátó üzletben, azonban adóügyi vonatkozását illetően kiemelt jelentősége van annak, hogy a kapott összeg bekerül-e a szolgáltató pénztárába vagy sem. A borravaló ugyanis főszabályként külön kezelendő a napi forgalom és a váltópénz összegétől, és mivel nem minősül ellenértéknek, tekintettel arra, hogy annak adása nem kötelező és összege előre nem meghatározott, ezért nem része a nyújtott szolgáltatás adóalapjának (nem képez ÁFA alapot).
A borravaló kezelése szempontjából az alábbi esetek fordulhatnak elő:
• Készpénzben kapott borravaló közvetlenül a felszolgálónak
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerint adómentes bevételnek számít a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló. (2020. július 1-jétől a borravaló után már nem lehet önkéntesen 15%-os nyugdíjjárulékot fizetni.)
• Készpénzben kapott borravaló elkülönített formában gyűjtve
Ha a felszolgálók a borravalót elkülönítetten, pl. egy „TIP” felirattal ellátott borravalós dobozban gyűjtik, ahová a vendég saját elhatározásából a felszolgálónak szánt összeget maga vagy a fizetést követően a felszolgáló elhelyezheti, akkor a borravaló számukra adómentes bevételnek minősül. Amennyiben a munkáltató osztja szét az alkalmazottak között az elkülönítetten gyűjtött borravalót, akkor már az Szja tv. alapján nem minősül adómentes bevételnek. Erre tekintettel a szétosztandó borravaló munkabérként kezelendő, amely adó- és járulékköteles.
• Készpénzben kapott borravaló a szolgáltató pénztárába
A pénztárba kerülő borravaló a vállalkozás bevételének számít, ezért az abból történő
kifizetés a munkabérre vonatkozó adók és járulékok megfizetése mellett lehetséges. Emellett a pénztárba került borravalót bizonylatolási szempontból megfelelő módon kezelni kell, amelyre a 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet 67. § 2. pontjában az adóügyi bizonylatok között felsorolt pénzmozgás bizonylat alkalmas. A borravaló egyéb bevételként pénzmozgás bizonylattal történő rögzítését (sorszám: 6., befizetés ok: 07 – borravaló) az online 2 pénztárgépben legkésőbb annak zárásáig meg kell tenni. A borravalóról kiállított pénzmozgás bizonylat vevőnek történő átadása viszont nem kötelező.
• Bankkártyás fizetés útján kapott borravaló a szolgáltató pénztárába
Ha a bankkártyás fizetés során a vendég a borravalóval megnövelt összeget a POS
terminálon egy összegben fizeti, akkor az bekerül a pénztárba, és a vállalkozás bevételét
képezi, ezért ebben az esetben is szükséges a pénzmozgás bizonylat legkésőbb a pénztárgép
zárásáig történő kiállítása. A nyugtán vagy számlán csak a szolgáltatás ellenértékét
(borravaló nélkül) kell feltüntetni. Az így kifizetett borravaló a magánszemélyek
bérjövedelmeként adó-és járulékköteles.
• Bankkártyás fizetés útján kapott borravaló elkülönítetten kezelve
A borravaló elkülönített kezelésének egyik módja a hagyományos „TIP” gyűjtős megoldás,
a másik pedig a digitális, direkt borravaló szolgáltatás alkalmazása. Az első esetben, ha a
borravalót bankkártyás fizetés során a pincér külön üti be a POS terminálon lévő „TIP”
gyűjtőre, akkor megvalósul a borravaló elkülönített kezelése, így a felszolgálók a vállalkozás
belső szabályzatának megfelelően juthatnak hozzá a borravalóhoz, továbbá a borravaló nem képezi a vállalkozás bevételét, és bizonylat-kiállítási kötelezettség sem kapcsolódik hozzá.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a napi záráskor az így összegyűlt összeget nem a
foglalkoztató fizeti ki a felszolgálóknak, hanem azt – megfelelő technikai megoldás révén –
annak megfelelő bizonylatolása mellett, kiadási pénztárbizonylattal a felszolgálók „veszik
ki” és osztják szét egymás között. Ebben az esetben az egyes magánszemélyek által ilyen
módon megszerzett bevétel adómentesnek tekinthető. Ugyanakkor a munkáltató által
történő szétosztás esetén a borravaló már nem számít adómentes bevételnek, hanem
munkabérként kezelendő, amely adó- és járulékköteles.
A TIP-es gyűjtőhöz képest egyszerűbb megoldás a digitális, direkt borravaló szolgáltatás alkalmazása, amellyel a fizetés kezdetétől elkülönítetten lehet kezelni a borravalót, ami végül átutalásra kerül a munkavállalók (pincérek, pultosok) számlájára. A borravaló és a vendég fogyasztásához kapcsolódó ellenérték elkülönítése az elszámolási folyamat teljes ideje alatt biztosított, illetve az elkülönítés az archivált adatok esetében is fennáll. Ezzel biztostani tudják a közvetlenséget, vagyis nem a munkáltatón keresztül történik a kifizetés, így a borravaló adómentes jövedelmet jelent a munkavállalók számára.
Amennyiben a borravaló készpénzes vagy bankkártyás fizetés útján bekerül a szolgáltató pénztárába, akkor annak a kifizetése nem kötelező a munkáltató számára, de egyéb bevételként rögzíteni szükséges.
Egy rendeleti szabályozás [48/2013-as NGM rendelet 49/A. § (2a)] 2021. január 1-jétől lehetővé teszi, hogy a borravaló, mint működési sajátosság és az annak eredményeként mutatkozó eltérés esetén, a pénztárgéphez hozzárendelt pénztároló eszközben levő pénzkészletnek összeg és összetétel szerinti egyezése a pénztárgépen bizonylatolt értékesítések és egyéb pénzmozgások egyenlegével csak a pénztárgép zárásakor álljon fenn. Az új szabályozást a vállalkozás bevételének minősülő és ezáltal pénzmozgás-bizonylat kiállítására irányuló kötelezettséget keletkeztető borravalók megfizetése esetében lehetséges alkalmazni.
A felszolgálási díjra vonatkozó szabályozás
A felszolgálási díj mértékének megállapításáról, valamint a felszolgálási díj alkalmazásának és felhasználásának szabályairól szóló 71/2005. (IX. 27.) GKM rendelet alapján a felszolgálási díj a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény szerinti vendéglátás keretében a vendégek felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálásáért felszámított külön díj, amelyet a fogyasztó részére adott számlán, nyugtán elkülönítetten kell feltüntetni. Emellett a felszolgálási díjat a termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályairól szóló 4/2009-es NFGM-SZMM együttes rendelet alapján a termék árának feltüntetésére vonatkozó szabályok szerint, az érintett termék árával együtt (ugyanazon árkiíráson vagy árjegyzéken, ideértve az étel-, ital- és árlapot is) fel kell tüntetni.
A felszolgálási díjat havonta kell a vendéglátásban közvetlenül – az üzletben –
közreműködőknek kifizetni. A felszolgálási díj kifizetésénél közreműködőnek minősül a
vendéglátó üzletben alkalmazott munkavállaló. Ennek megfelelően nemcsak a felszolgálók,
hanem pl. a szakácsok, konyhai kisegítők, a műszaki, illetve technikai munkát végző
munkavállalók, a zeneszolgáltatást vagy egyéb szórakoztató szolgáltatást biztosító
munkavállalók is részesülhetnek a felszolgálási díjból.
A kifizetésnek meg kell egyeznie a felszolgálási díj befolyt összegének – külön jogszabályokban meghatározott – adókkal és járulékokkal csökkentett hányadával.
A felszolgálási díjra a következő adóügyi szabályok érvényesek:
• Az Szja tv. 1. sz. mellékletének 4.21. alpontja szerint a magánszemély által ilyen címen
megszerzett bevétel adómentes.
• A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló
2019. évi CXXII. törvény 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a felszolgálási díj
járulékalapot képező jövedelemnek minősül, amely után a foglalkoztatott jövedelméből kell a 25. § (1) bekezdés szerinti 18,5% mértékű társadalombiztosítási járulékot levonni és
megfizetni.
• A felszolgálási díj az Áfa tv. 13. §-a szerinti szolgáltatásnyújtás ellenértékének minősül, és a tv. 65. §-a alapján a szolgáltatásra egyébként irányadó adómértékkel adózik. A különböző
adómérték alá tartozó szolgáltatások felszolgálási díjának összegét az eltérő adómérték alá
tartozó szolgáltatások között – azok ellenértéke alapján – arányosan meg kell osztani.
• A felszolgálási díj után fizetendő TB-járulék alapja az ÁFA (5% vagy 27%) nélküli összeg.
• A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1)
bekezdésének e) pontja értelmében a nyugdíjalap megállapításánál 2020. június 30-ig terjedő időszakra a felszolgálási díj 81%-át, az azt követő időszakra a felszolgálási díj teljes összegé veszik figyelembe.
• A felszolgálási díjból származó jövedelem után fizetett 18,5% társadalombiztosítási járulék
valamennyi pénzbeli ellátás alapjaként figyelembe vehető.
A felszolgálási díj közreműködők közötti felosztásának szabályairól, arányáról az üzemeltetőnek – ha a munkahelyen munkavállalói érdek-képviseleti szervezet működik – az érdek-képviseleti szervezettel kell írásban megállapodnia. Ha a munkahelyen munkavállalói érdek-képviseleti szervezet nem működik, a felszolgálási díj felosztásának arányáról az üzemeltetőnek a közreműködőkkel kell írásban megállapodni.
A kifizetésre kerülő összeget oly módon kell meghatározni, hogy a felszolgálási díj jogcímén befolyt áfával számított (bruttó) összegnek az ÁFA (5 vagy 27%) nélkül számított (nettó) összegét kell a felosztás szabályairól, arányáról megkötött megállapodás alapján felosztani a felszolgálási díjra jogosult magánszemélyek között, és az így egy főre jutó összeget a magánszemély jövedelmét terhelő társadalombiztosítási járulék összegével csökkentve kell a jogosultak részére kifizetni. Ugyanakkor 4 a beszedett felszolgálási díj bruttó összege az egyébként a kifizetőt terhelő más közterhekkel (pl. turizmusfejlesztési hozzájárulás, kisvállalati adó) nem csökkenthető.
A számításban az alábbi példa nyújt segítséget:
A felszolgálási díj felosztásának egy lehetséges módja, hogy a vendéglátásban közreműködőknél pontrendszert alkalmaznak, amellyel a ledolgozott munkaidőt súlyozva tovább lehet arányosítani a felosztásra kerülő összeget.
Egy példa a felszolgálási díj felosztására egy étteremben:
Étteremben felosztható felszolgálási díj: 350 000 Ft.
A személyenkénti felszolgálási díj havi szinten történő meghatározása a többi munkakörnél is hasonló módon történik.