top of page

A borravaló és a felszolgálási díj adózása 1.0

Frissítve: febr. 26.

Blogunkban belemerülünk a vendéglátás adózási világába, és megvilágítjuk a borravalóval kapcsolatos szokásokat, valamint a törvényi előírások által meghatározott felszolgálási díjjal kapcsolatos leggyakoribb adózási kérdéseket. Nemcsak a személyi jövedelemadó kötelezettségére összpontosítunk, hanem összefoglaljuk az általános forgalmi adó, a turizmusfejlesztési hozzájárulás és a kisvállalati adó területén felmerülő fontos témákat is.


A felszolgálási díjat a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. § 30. pontja alapján a 71/2005. (IX. 27.) GKM rendelet határozza meg. Ez a díj a vendéglátás keretében merül fel, és a vendégek felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálásért számítják fel. A Rendelet szerint ezt a díjat havonta az üzletben közvetlenül részt vevőknek kell kifizetni.


A borravaló fogalma nem szerepel a személyi jövedelemadóval kapcsolatos törvényben vagy más ágazati jogszabályokban. A köznyelvben a borravaló olyan összeget jelent, amit a vendég saját belátása alapján, önkéntesen fizet el a vételár felüli tetszőleges nagyságban, mint a kapott szolgáltatás színvonalával kapcsolatos elégedettség kifejezése. A vendéget nem terheli kötelezettség a borravaló fizetésére, és sem a vendéglátóhely üzemeltetője, sem a felszolgálásban résztvevő személy nem követelheti meg. A borravaló nyújtása kizárólag a vendég szabad döntésén múlik.


I. A Borravaló Adózása


1. Személyi Jövedelemadó- és Járulékkötelezettség


A Személyi Jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1. számú melléklet 4.21. pontja alapján a vendéglátó üzlet felszolgálója által közvetlenül a fogyasztótól kapott borravaló adómentes bizonyos tevékenységekhez kapcsolódóan. Fontos feltétel, hogy a borravalót a felszolgáló közvetlenül a fogyasztótól kapja.


A borravaló lehet készpénz, amit a felszolgáló megtart, vagy egy elkülönített helyen, például borravalós dobozban, gyűjthetik össze a felszolgálók.


Az adómentesség érvényes, ha a készpénzt az elkülönített gyűjtés során a felszolgáló vagy a vendég helyezi a borravalós dobozba. Viszont az adómentesség nem alkalmazható, ha a munkáltató osztja szét a borravalós dobozban gyűlt pénzt a munkavállalók között, mivel ez munkabérként adó- és járulékköteles.


Az adómentesség szintén nem alkalmazható, ha a borravalóként kapott készpénzt a pénztárgéphez rendelt pénztároló eszközbe helyezik, és a munkáltató veszi ki a készpénzt, mivel csak a munkáltató jogosult erre a műveletre.


Bankkártyás fizetés esetén, ha a vendég a borravalóval növelt összeget egy összegben fizeti meg a szolgáltató bankszámlájára, az adómentesség nem érvényesül.


Ha a vendéglátóhely üzemeltetője lehetővé teszi, hogy a bankkártyával fizetett borravalót elkülönítve kezeljék (például külön ütik be a POS-terminálon egy erre rendszeresített gyűjtőbe), és a külön gyűjtött összeget a munkáltató nem fizeti ki a felszolgálóknak, hanem az egyes felszolgálók függetlenül kapják meg, akkor az így megszerzett bevétel adómentesnek tekinthető.


Bankkártyával fizetett borravaló esetén sem lehet központosítani és újraosztani a borravalót (kiosztani) a vendéglátó üzlet üzemeltetője által. Ehhez szükséges, hogy az elkülönített kezelés a elszámolás teljes folyamata alatt biztosított legyen, az elkülönítés az archivált adatokra is vonatkozzon, és az egyes felszolgálóknál az elkülönített borravalót az elszámolási időszakonként megfelelően jóváírják. Abban az esetben, ha a POS-terminálban rögzített borravaló összegét a foglalkoztató osztja szét a felszolgáló munkavállalók között, az adómentesség nem teljesül, és a munkavállalóknak az így felosztott borravaló összege adó- és járulékköteles, mint munkaviszonyból származó bérjövedelem.


2. Általánosforgalmiadó-kötelezettség


A vendéglátóhely által nyújtott szolgáltatás adóalapját az Általános Forgalmi Adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 65. § határozza meg. Ez a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap, vagy kapnia kell a szolgáltatás igénybevevőjétől. A szolgáltatásnyújtás adóalapjába beletartoznak a felmerült járulékos költségek is, mint például bizomány, közvetítés, csomagolás, fuvarozás és biztosítás díjak.


A borravaló adása a vendég belátásán múlik, és mivel önkéntes, illetve szokásjogon alapul, nem lehet pontosan meghatározni annak mértékét.


A borravaló az áfa rendszerében nem minősül ellenértéknek, mivel nem kötelező és összege előre nem meghatározott. Az Európai Bíróság C-404/99. számú ügyben kifejtett álláspont alapján a borravaló nem része a vendéglátóhely által nyújtott szolgáltatás adóalapjának, feltéve, hogy az áfaköteles bevételtől való elkülönítése egyértelmű.


A Kúria V.35.264/2010/8. számú ítéletének megfelelően a készpénzben kapott borravalót elkülönítetten kell kezelni a napi forgalomtól, és nem szerepelhet a házi pénztárban.


Ha a borravalót mégis a házipénztárba helyezik, akkor kötelező pénzmozgásbizonylatot kiállítani. Bankkártyás fizetés esetén nem szükséges bizonylat, mivel a pénztároló eszközben a készpénz mennyisége nem változik.


A borravalót a pénztárgép pénzfiókjában történő elhelyezése miatt 2021. január 1-jétől hatályos rendelkezés értelmében a pénzkészletnek a pénztárgép zárásának időpontjában egyeznie kell az értékesítések és egyéb pénzmozgások egyenlegével.


II. A Felszolgálási Díj Adókötelezettsége


Fontos hangsúlyozni, hogy a felszolgálási díj felszámítása nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a vendég a felszolgálási díj mellett további borravalót is adjon a felszolgálónak.


Míg a borravaló fizetésére a vendég saját döntése alapján kerül sor, a felszolgálási díj megfizetése azon alapul, hogy a vendéglátóhely üzemeltetője eleget tesz-e a Rendelet által előírt felszolgálási díj felszámításának.


1. Személyijövedelemadó- és járulékkötelezettség a Felszolgálási Díj Kapcsán


a) A Rendelet értelmében a felszolgálási díjat havi rendszerességgel kell kifizetni azoknak, akik közvetlenül részt vesznek a vendéglátóhely üzemeltetésében. A felszolgálási díj összegének kifizetésekor az adókkal és járulékokkal csökkentett hányadnak kell megfelelnie [Rendelet 1. § (4) bekezdés].

A "üzletben közreműködők" fogalmát a Rendelet nem részletezi, így nemcsak a felszolgálók, hanem más munkavállalók, például szakácsok, konyhai segédek, technikai személyzet, valamint egyéb szórakoztató szolgáltatásokat nyújtó alkalmazottak is jogosultak lehetnek a felszolgálási díjra.

A felszolgálási díj felosztásának szabályait az üzemeltetőnek az érdekképviseleti szervezettel vagy a közreműködőkkel írásban kell megállapodnia [Rendelet 1. § (5) bekezdés].

A felszolgálási díj nem von maga után személyijövedelemadó-kötelezettséget az Szja tv. 1. számú melléklet 4.21. pontja alapján, mivel az adómentes az ezen tevékenységből származó bevétel. Ugyanakkor a felszolgálási díj járulékalapot képez a társadalombiztosításra vonatkozóan, amelyet az adóalany munkáltatójának kell megállapítania, levonnia és megfizetnie.


b) Felszolgálási díj egyszerűsített foglalkoztatás keretében

A felszolgálási díj az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazottak számára is jár. Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény alapján az ilyen munkavállalók számára a felszolgálási díj ugyanúgy jár, mint a munkaviszonyban állóknak.

Az alkalmi munka keretében foglalkoztatottaknak a felszolgálási díj nem számít bele a munkabérbe, tehát nem része az egyszerűsített foglalkoztatás alapján megállapított mentesített keretösszegnek. Ennek következtében az ilyen munkavállalóknak nem kell az adóbevallásban feltüntetniük a felszolgálási díjat.

Az Szja tv. 1. sz. melléklet 4.21. pontja szerint az ilyen típusú bevétel adómentes, így az egyszerűsített foglalkoztatás keretében dolgozóknak nem keletkezik személyijövedelemadó-fizetési kötelezettségük a felszolgálási díj után.

Az egyszerűsített foglalkoztatottaknak járulékfizetési kötelezettségük sem keletkezik, mivel nem minősülnek a társadalombiztosításra vonatkozóan biztosítottnak.


2. Általánosforgalmiadó-kötelezettség


A Rendelet előírása szerint a felszolgálási díjat külön tételként kell feltüntetni a fogyasztó részére kiállított számlán vagy nyugtán (Rendelet 1. § (2)–(5) bekezdés).


A pénztárgépek technikai követelményeit, valamint a felszolgálási díj kötelező feltüntetését a 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet rögzíti, biztosítva, hogy az éttermi pénztárgépek külön sorban nyomtassák ki a napi felszolgálási díjat a pénztárjelentésen.


A felszolgálási díj az Áfa tv. értelmében szolgáltatás ellenértékeként minősül, és az alkalmazott adómértékkel adózik.


Amennyiben az adóalany eltérő adómérték alá eső szolgáltatásokat nyújt, a felszolgálási díjat azok között arányosan el kell osztania az ellenértékek alapján.


A turizmusfejlesztési hozzájárulás-köteles szolgáltatások listája szerint az étkezőhelyi vendéglátás adóalapjába tartozik a felszolgálási díj is, így az adótörvényeknek és az adóhatósági rendelkezéseknek megfelelően, a turizmusfejlesztési hozzájárulást az étkezőhelyi vendéglátás 5%-os adóalapjába be kell számítani a felszolgálási díj tekintetében.

239 megtekintés0 hozzászólás

Comments


bottom of page